Nagy kontraszt

Préló


Az évszázados népszokás, vigalom jelentése fonó. Környékünkön külön jelentősége is van, lévén, hogy 11 községben élnek bunyevácok, illetve Hercegszántón sokácok. Maga a préló egy kalákában végzett munkaszokásból, a kenderfonásból eredeztethető. A préló története több száz évre nyúlik vissza. Eleinte családoknál rendezték meg: ilyenkor minden korosztály összejött a gyerekektől az idősekig és együtt szőttek, fontak, beszélgettek. Olykor még egy kiválasztott mesélő is volt köztük. Így múlatták télen a napokat, amikor nem kellett a mezőgazdasági munkákkal foglalkozni.

A falvak népének a fonóban való együttléte fontos társasági alkalom volt. Az idősebb férfiak beszélgettek, kártyáztak, az asszonyok fonták a kendert. Mindig akadt közöttük jó mesemondó, akit nagy figyelemmel hallgattak. A legényeknek, eladó sorban levő leányoknak jó alkalom volt a hajnalig tartó közös szórakozásra, játszadozásra, táncra, dalolásra. A fonó munka-együttlét jellege a múlt század elejére végleg átalakult a kenderfonás megszűnésével. Miután a fonás visszaszorult, helyette fényes bálokat rendeztek. Az első veliko prélót, tehát nagyprélót 1879. február 2-án tartották a „bunyevácok fővárosában”, Szabadkán. Helyszíne a Putyko, azaz Kacsa Kaszinó volt. A nagy alkalomra egy kalocsai kispap növendék, Nikola Kujundzsity egy gyönyörű dalt írt. A dallamot, mely így kezdődik: Kolo igra, tamburica szvira (Járják a kólót, szól a tambura), a „bunyevácok himnuszának” nevezik. Ma is ezzel kezdődik minden préló. A közönség feszes vigyázban állva énekli a tamburazenekar kíséretével.

Felső-Bácskában másfél hónapon keresztül tart a bál-sorozat, ami minden év január első hetében kezdődik.

A prélót rendező önkormányzatok egymást tájékoztatva szervezik a saját báljukat, így azok a térségben időben nem ütköznek egymással. Ennek is köszönhető, hogy egy kisebbségi réteg folyamatos „vándor” résztvevője a különböző települések prélóinak.

 A helyi Prelót minden év februárjában megrendezi a helyi Horvát Kisebbségi Önkormányzat. A bál előtti műsoron a horvát szakkörre járó általános iskolás gyerekek horvát verseket és dalokat adnak elő, majd őket további fellépők követik (pl.: Garai Gyermektánccsoport, bácsbokodi tamburazenekar, „Bácska” Tamburazenekar stb.).

A bácsbokodi horvátság kulturális életének bemutatása során fontos kiemelni a „Bez Granica”, azaz a határok nélküli prélót.

Bácsbokod Nagyközség Önkormányzata a Bácsbokodi Horvát Kisebbségi Önkormányzattal együttműködve először 2002-ben, 2007-ben és 2012-ben is pályázati forrás igénybevételével határok nélküli prélót rendezett.

Az együvé tartozást erősíti a közös kultúrprogram, amelyre nincs kedvezőbb alkalom, mint a farsangi mulatságok ideje.

 A nemzetiségi találkozókon az anyaország és a széthullott délvidék kultúregyesületei vettek részt Horvátországból, Boszniából, Vajdaságból és Magyarországról Bácskából.

A rendezvény célja az identitás tudat erősítése és a szórványban élő horvátság asszimilációjának lassítása.