Nagy kontraszt

Dr. Pogány János


Bácsbokod Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete a 111/2001. (VI.14.) Kth. sz. határozatával egyhangúlag úgy döntött, hogy Pogány János budapesti lakos Bácsbokodról elszármazott lakosnak a település történetének feltárásában végzett és a Bácsbokodról elszármazottak összetartásában végzett kiemelkedő tevékenységéért díszpolgári címet adományoz.

Dr. Pogány János 1935. július 15-én született Bácsbokodon.

Gyermekkori éveit Bácsbokodon, Szabadkán és Budapesten töltötte. Ezt követően a budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd felvételt nyert a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára, ahol 1958-ban szerzett summa cum laude eredménnyel gyógyszerészi diplomát.

A diploma megszerzését követően a Chinoin gyógyszergyár termelési részlegében kapott állást.

Nemzetközi karrierje 1963-ban kezdődött, amikor hazai eredményeit elismerve, lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen Kairóban egy gyógyszergyár beindításában. Akaraterejét és elszántságát jellemzi, hogy a kiküldetés szakmai tapasztalaton kívül angol nyelvtudást is igényelt, ezért nem egész négy hónap alatt felsőfokú nyelvvizsgát szerzett.

A Chinoin után a Medimpex képviseletében dolgozott hosszú évekig. 1981-től 1995-ig volt az UNIDO tisztviselője. Ez idő alatt Ausztriában, Bécsben dolgozott a gyógyszeripar fejlesztésén, s vált a minőségbiztosítás és a gyógyszer-technológia világszerte ismert és elismert szaktekintélyévé. Nyugdíjba vonulását követően a WHO Nemzetközi Gyógyszerkönyv és Gyógyszerkészítmények Szakértői Tanácsadói Testületének aktív tagjaként dolgozott további 14 évet, elsősorban Genfben és Koppenhágában, de a világ több más táján is: Indiában, Japánban, Kínában, Brazíliában és Kubában. Nyugdíjasként is több szervezetben töltött be különböző tisztségeket, így a Magyar ENSZ Társaság Kormányzó Tanácsának tagja, a Rotary Club Budapest – Budavár elnöke volt.

Életének fontos részét képezte szülőfalujának történetével kapcsolatos kutatómunka. Fontosnak érezte, hogy minél többen ismerjék meg azt a települést, ahonnan ősei származtak. Büszkén vallotta magát Bácsbokod szülöttének nem csak határainkon belül, hanem azon túl is. Önzetlen támogatója volt a települési kulturális élet fellendítésének. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy mindenkivel megismertesse a „békeidők” Bácsbokodát, amikor is ezt a többnemzetiségű községet az összetartás és a fejlődésért való tenni akarás jellemzett.

2009 júliusában bekövetkezett tragikus halála megakadályozta abban, hogy legnagyobb vágyát valóra válthassa és az általa gyűjtött adatok és személyes emlékei alapján elkészítse Bácsbokodról szóló munkáját.

Utolsó kívánságának megfelelően szülőfalujának temetőjében, a gesztenyefák árnyékában helyezték örök nyugalomra 2009. július 15-én.